Közlemény

Sziasztok!

Két hírt hoztam nektek! Először is, készítettem egy blogot, amin az általam kiolvasott könyvek lesznek véleményezve. Ha kíváncsiak vagytok mi a véleményem az adott könyvről csekkoljátok le és olvassátok el ti is, ha izgalmasnak találjátok vagy felkeltette az érdeklődéseteket!

HVictoria's blog

A másik dolog, ami még nem mostanra szól, de már beharangozónak közlöm veletek, hogy a Bangtan girl and boys fanfiction folytatva lesz! Dátumot nem tudok mondani, de igen, Jungkook és Seul románcának itt még nincs vége! Kérlek várjátok és addig is csekkoljátok le az oldalamat! 

Blogajánlás

Sziasztok!

Nem, nem új fejezettel jöttem és nem is epilógussal. Sajnálom, ha valakiknek csalódást okoztam ezzel. Nos, a lényeg, amiért ezt írom az elsősorban az, hogy megköszönjem mindenkinek, hogy olvasta életem első fanfictionját. Tudom, hogy az elején nagyon nagyon gyenge és kezdő voltam, rengeteg nyelvtani hibával és mi egyébbel, de úgy gondolom a végére, a 100- részre, már szépen feljavultam. Persze, nem vagyok profi, de örülök, hogy az első és a századik rész között hatalmas, szakadéknyi különbség van. Természetesen, most is van amikor nem írok helyesen, de úgy hiszem sokat javultam. Hihetetlen, hogy egy évig írtam ezt a történetet, nagyon a szívemhez nőtt közben. Nos, akiknek nem volt érthető vagy "se eleje, se vége"-nek tűnt, azt nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megérteniük, amit kiakartam hozni ebből a ficiből. Szerintem nem szabadna lelőni a poént félúton, hogy elmondjam miről fog szólni, ezért remélem, hogy akiknek eddig homályos volt a sztori most már azért kezd kitisztulni. Igen, most azon gondolkozhattok, hogy befejezetlen...

Nos, végül is így terveztem, ezért bármikor tudom majd folytatni, ha úgy gondolom, persze senki ne vegye készpénznek. De igen, én sem szeretném még szabadjára engedni ezt a történetet. Bizonyára sok mindent nem értetek, hogy ez meg ez miért történt, de epilógust épp ezért nem fogok írni. Az egész történet egy illúzió, úgy alakítottam, írtam, hogy izgalmas legyen. Én magam is imádom az ilyen könyveket, persze van, amikor a sok fordulatot is meglehet unni és már kapásból tudod mondani "Na... biztosan ebben a részben is fog történni valami." Aztán unottan felsóhajtasz és tovább mész. De mindig próbáltam oda figyelni mennyi mértékkel tegyek a történetbe, mivel a sok fordulatot is meglehet unni. Nem igaz? Lassan átmegy a történet elemzésébe ez a bejegyzés, de nem igazán emiatt írok. A fontosabb, hogy egy kedves barátnőm és írónő megtisztelt azzal, hogy ajánlást írjon a blogomhoz és kritikát is, persze. Amit itt találhattok meg. Nagyon jól esett, hogy velem és a fictionommal kezdte, több negatívumra számítottam kritikának, de igazán örülök annak, amit írt.  Amit megemlít benne és nagyon is szóba akartam hozni az a blog. Mindenkinek bizonyára feltűnt, hogy teljesen egyszerű, semleges. Senki ne ijedjen meg vagy hasonlók, hisz végig erre mentem. Egy cím, izgalmas történet és semmi csicsás fejléc vagy egyéb. Ha valami egyszerű és nincs semmihez kötődő, akkor úgy gondolom a fantáziádat jobban átjárja és több mindent eltudsz képzelni. Egyszerű blog egy jó ficivel párosítva. Na jó, ez most nagyképűen hangzott, de nem úgy szántam. Tehát a lényeg, hogy ha van kedvetek akkor olvassátok el az első ficim ajánlását és köszönöm, hogy olvastatok! Hamarosan új ficivel jelentkezem. 

100. rész the end

Még találkozunk!-Közben szemei Edinára villannak.-Minden jót, édes!-félmosolyt küld a lány felé.
-Szia Luhan.-mondja lágyan a barátnőm, majd a kocsi elmegy.

Seul szemszögéből:

-Nem, Dóri!

-Edina!-ordított rá testvére.

-Semmi képen sem. Beszélj szépen apáékkal, hogy haza utazol és adok repülőre pénzt. Kicsi vagy, sokat gondolkoztam ezen, nem, nem neked való Korea, főleg nem, hogy "karriert" építs.-mutatta idézőjellel.

-Azt hittem, támogatni fogod.-szóltam közbe. Edina gyilkos szemekkel fordult felém.

-Az még az előtt volt, hogy láttam Taehyung szobájából kijönni. Mellesleg, most komolyan, ő kicsi ehhez.

-16 vagyok!-fújtatott.

-Én is ennyi voltam Edina.

-Tudod, Seul, most cseppet sem esik jól, hogy te a legjobb barátnőm a testvérem, a húgom pártját fogod, sőt mindenki más is!-nézett az ebédlőben szét és mindenki csendben ette a vacsoráját. Ez a nap egészen hamar elment, rengeteget beszélgettünk, szinte csak úgy szaladt az idő, megmerem kockáztatni, hogy Edina elfelejtette, hogy Dóri nálunk van. Addig a pillanatig, míg Jin nem szólt, hogy kész a vacsora és megláttuk Dórit kócos hajjal kijönni V szobájából. Persze utána Tae is felbukkant és megmagyarázta, mivel a két testvér nem állt szóba egymással. Egészen, addig, míg Dóri megkérdezte, hogy beszélnék-e apával az érdekében és azóta megállás nélkül veszekednek. Még az ételhez is alig nyúltak.

-Figyelj én csak...

-Ja, vettem. Mindenki őt védi, de vegyétek már észre a különbséget!-állt fel sértődötten.-Te már jól ismered Szöult, de ő!-mutatott a testvérére, aki épp oly ideges, mint nővére.-Soha életében nem volt még itt, mi van, ha eltéved, vagy mit tudom, én nekem is kell dolgoznom, ám, nektek turnék, koncertek, próbák és így tovább!-csattant fel, hangja pedig egyre emelkedik.-Ki fogja pesztrálni? Megmutatni neki mindent? Ha nem veszik fel gyakornoknak? Mit fog csinálni? Még le sem érettségizett!

-Seul sem!-mondta Dóri, ő ezt honnan tudja?

-De épp ez az! Magántanárja van, letette a vizsgáit és lassan érettségizik. Nagyobb lesz rajta a nyomás és itt vagy te! Könyörgöm, lassan én érzem magam hibbantnak, hogy normálisan gondolkozom.-fogta magát és kisétált. Mindenki némán követte szemével Edinat, majd mikor eltűnt csak mélyebb csend lett, Kook térdemre tette kezét, majd megszorította gyengéden, hogy biztasson. Halványan rámosolyogtam, majd enni kezdtem.

Teljes csendbe ettünk, míg Dóri meg nem szólalt.

-Én... nagyon sajnálom. Mindent. Sajnálom, hogy rátok akaszkodtam, sajnálom, hogy gondot jelentek. Én csak...-nagyot sóhajtott, majd rám nézett.-van egy álmom és az után szeretnék menni.

-Mindenki így kezdte.-mosolygott rá biztatóan Nam.

-De előbb Edinaval kellene kibékülnöd.-javasolta Suga. Dóri rá sem nézett.

-Kösz, de ezt inkább elhalasztom.-a tányérját fixírozta. Suga a száját húzta, majd felállt.

-Ha meggondolod magad biztos vagyok benne, hogy a szobámba lesz.-majd kisétált.

-Ő nem tudja, hogy Dórinak a biasa, mi?-kérdezte suttogva Jin. Bólintottam, majd a lányra néztem.

-Seul, ne akard te is azt mondani nekem. Neki kellene támogatnia.-csak bólintottam. Ebben igaza volt. De Edinat is megértettem, nem akartam semelyikőjük oldalára állni, egyedül azt, hogy ne veszekedjenek.

-Nos, és hol alszol?-kérdezte Jimin.

-Taehyung szobájában, ha nem baj.-nézett ránk.

-Végül is Tae jó fej.-bólintottam.-Nem mászna rád. De ha akarsz velem is aludhatsz.-ajánlottam fel, de rázni kezdte a fejét.

-Nem akarom, hogy te és... Kookie vagyis Jungkook külön legyetek.-pirult el.

-Nyugodtan hívhatsz Kookienak.-mosolygott rá a mellettem ülő. Dóri rámosolygott, majd folytatta.

-Persze, ha Taehyungot nem zavarom.-fordult az említett felé. V vállat vont.

-Engem aztán nem.-Felállt és segített Jinnek összeszedni a tányérokat. Közben mi átmentünk a nappaliba a srácok a koncertekről kezdtek elbeszélni, mivel már végig hallgattam egyszer most inkább különváltam tőlük és a tévé mellett ülő lány mellé kuporodtam. A srácokat figyelte, akik a kanapén hangosan beszéltek mindenről, lassan már nem is a koncert volt a téma.

-Tudod, ha szeretnéd beszélhetek apával.

-Tényleg?-fordult felém, szemei csillogtak.

-Igen, ha szeretnéd, hogy az álmod valóra váljon akkor miért akadályozzam meg? De jobban örülnék, ha Edina tudna róla még akkor is...

-Seul, nagyon köszönöm.-vágott közbe és megölelt.-De Edina... nem lehetne, ha csak akkor szólunk neki, hogyha felvettek gyakornoknak?-az arcomat kezdte figyelni.

-Nem akarom, hogy Edina becsapva érezze magát vagy, hogy...

-Legjobb barátnők vagytok, te csak rendes vagy a húgával.-von vállat.

-Nem tudom, Dóri.-sóhajtottam.

-Ha nem vesznek fel, beleegyezem.-mondta halkan.-Akkor haza megyek. Kérlek, addig ne mondjuk el neki, míg biztosan nem tudjuk, mi lesz.-nézett rám szomorú arccal. Vonakodva, de megadtam magam, majd egy mély sóhaj után:

-Rendben van.-Az arca teljesen felderült, de csak halkan mondta ki, hogy köszönöm. Majd újra a fiukat figyelte.-Na és... Suga és Edina milyen, mit gondolsz róluk?

-Hm.-keserűen felnevetett.-Neked ki volt a biasod?

-Jungkook.

-És milyen volt az elején veled? Már akkor elkezdett feléd közeledni?

-Áh, nem. Igazából, mindig, úgy éreztem utál.-néztem rá az említettre, aki most nevetve Jimin karjába üt.

-Utál?-ráncolta össze homlokát a mellettem ülő lány.

-Igen.-mosolyogtam.-A meghallgatásról elkéstem, ő ezt ki is szúrta. Goromba volt velem. Aztán mikor én következtem lenéző volt, azt hitte tehetségtelen vagyok. Majd felvettek, mindenkinek tetszett a hangom, az akkori tánctudásom. Persze azóta rengeteget fejlődtem minden téren. Sokkal profibb vagyok, mondhatni. De mikor szavazni kellett, hogy akkor felvesznek-e...

-Nemet mondott?-kérdezte izgatottan. Annyira lelkesen, hogy a többiek is felénk fordultak.

-Ki mondott nemet?-kérdezte Hoseok.

-Seul, most a Kookal való találkozását meséli.-szólalt meg Dóri.

-Nahát, nahát.-Jungkook vigyorogva összefonta mellkasa előtt kezeit.-Erre kíváncsi vagyok.

-Kezd vicces lenni, akkor folytasd Seul.-mondta nevetve Jin.

Dórival közelebb kúsztunk a fiukhoz, akiknek a fele leült hozzánk a földre, míg a többiek a kanapén nyújtóztak.

-Tehát ott tartottam, hogy szavaztatok és Kook, hirtelen kiviharzott. Nem értettem, miért arra tippeltem, hogy ennyire nem bír.

-Komolyan?-kérdezte óriási szemekkel.-Miért mentél el Kook?-kérdezte Jungkooktól. Kérdőn felvontam a szemöldököm és vártam a választ, ezt mindig is tudni akartam.

-Már akkor tetszett Seul.-bökte ki, majd szelíden elmosolyodott.-Tetszett, hogy nem próbált a kedvemre tenni, sőt kihívó volt.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Dóri.

-Cukkoltam, hogy nem tud énekelni. Azt hittem elsírja magát, mint a többi rajongó, de ő nem.-elszakította tekintetét Dóriról és rám nézett, csillogtak a szemei.

-Mert Seul még inkább megakarta mutatni, mennyire jó.-mondta Hoseok.

-És nem kellett sokat mutatnia, tényleg remek volt.-mondta süti.-Folytasd kicsim.-bólintott felém, izzó szemekkel. Jesszusom, de megakarom csókolni! Krákogtam, majd a srácokra figyeltem és folytattam.

-Nos aztán egy dormba kerültem velük. Vicces sztori. Tehát mikor megbeszéltük, hogy eljövök, akkor is elkéstem. Mivel nem adták, meg a kódot. Majd feljutottam és Jungkook akkor is bunkó volt. Végül be kellett költöznöm, talán az a rákövetkező nap volt, de már nem annyira emlékszem.

-Én keltettem fel az nap.-mondta vigyorogva Jimin.

-Na, igen. Arra tisztán emlékszem. Tehát átcuccoltam, persze a szüleimnek semmit nem mondtam, gondold el apámat, amint megtudja, hogy a rivális céghez szerződtem.-szisszentem fel.

-De most már tudja, nem?

-Persze, de ez még odébb van, tehát felcuccoltam és, valahogy Kook mellé lettem beosztva, ez is elég halvány, hogy miért. Oh, hát persze! Most jön a sztori durva része.

-Mi?-kérdezte levegőt visszatartva.

-Jin épp reggelit készített, palacsintát és szövetkeztünk.-Jin elnevette magát.

-Félre tettem neki pár palacsintát, ha helyettem felkölti a többieket.-mondta szemét törölgetve.

-Igen, mondhatni könnyű volt, addig, amíg Jungkook szobájához nem értem.-Jungkook felnevetett.-Rányitottam, mikor a barátnőjével szexelt.-mondtam grimaszolva.

-Jungkooknak volt barátnője?-lepődött meg Dóri.

-Bizony ám.-bólintottam. Mit meg nem adok, azért, hogy már nincs együtt azzal a csajjal. Biztos nem bírnám ki...

-De ő tudta, hogy neked ő a biasod?-mutatott Kookra.

-Nem. Hülye lettem volna elmondani, mikor, olyan bunkó volt.-szegtem fel az államat.

-Jogos, de, hé épp az orgazmus ajtajában álltam és te szépen tönkre tetted azt nekem.-vigyorgott rám süti.

-Bocs, hogy akkor szexeltél vele.-Több exét nem akarom megismerni, mint amennyit eddig sikerült.

-Ne bunkóskodj, édes, tudod, hogy imádlak.

-Várjunk! Tehát Kooknak volt barátnője, de akkor... itt mindenkinek van?-nézett a srácokra.

-Tiszta vagyok.-emelte fel kezeit Jin.

-Én is.-mondták egyszerre Jimin és Jhope.

-Na és te V?-nézett Taera.

-Én is.-támaszkodott könyökére.

-Nam?-mindenki Mon felé fordult, ez még talán számunkra is rejtély volt.

-Nos... talán, már nem.-mondta mosolyogva.

-Na hát.-szaladt ki a számon és elmosolyodtam.

-Igen, igen tudom.-túrt bele szégyenlősen hajába.

-SoYou?-kérdezte Hoseok.

-Igen.-Úgy vigyorgott, mint valami tejbe tök.

-A sistaros?-akadt el Dóri szava. Bólintott és terelte a témát.

-Folytasd Seul.-biccentett felém és ismét mindenki rám fókuszált.

-A barátnőjét Haranak hívták, utáltam. A biasommal járt és még rájuk is nyitottam szex közbe, ki nem bírtam állni a csajt.

-Mellesleg már dobni akartam.-suttogta elég hallhatóan Kook és Dóri elnevette magát.

-Nos, lényeg a lényegben, hogy Kookot kerültem, mindennél jobban, akkor úgy éreztem, olyan mintha egy járvány lenne. Nem akartam találkozni vele. Végül filmeztünk a srácokkal közösen, akkorra a csaj lelépett, majd üvegeztünk.

-Na igen, Suga lenyalta Seul hasáról a tejszínhabot.-tört ki a nevetés Jiminből.

-JHopenak, pedig rendkívüli teste van.-kacsintottam Dórira.

-Visszatérve arra az estére...-szólalt meg komoly hangon jungkook.- mikor kérdeztük kivel veszítenéd el, tényleg, úgy gondoltad?

-Nagyjából.-vontam vállat.-Habár az első helyen te álltál.-haraptam be ajkamat. Kook felnyögött, mire vigyorogtam.

-Oké, oké térj vissza, ne izgasd fel ezt a gyereket, jesszus!-dorgált le Taehyung.

-Tehát... játszottunk végül abbahagytuk. Kookal aludtam, ami egyben volt izgalmas, de kellemetlen is.

-Ja, lerúgott az ágyról.-csóválta rosszallón a fejét. Mindenki felnevetett és egy gyors csókra hajoltam Kookhoz.
-De azóta nem történt ilyen.-nyugtatok meg mindenkit. -Aztán elmentünk vásárolni. Kook és én bent ragadtunk a liftbe, ami nagyon félelmetes volt.-Így vissza gondolva már annyira nem, de még mindig kiráz tőle a hideg.
-Mindenre emlékszel, kicsim?-lepődik meg Kook, de a szemei játékosan csillognak.
-Nagyjából.-gondolkozom el.
-A-a!-mondja Nam.-Azt elfelejtetted, hogy mi történt velünk?-kacsint rám. Jungkook álla megfeszül és kérdőn rám néz. Oh! Tényleg...
-Nos...-nevetek fel kínosan.-Fürdeni voltam és hát beleütköztem NamJoonba.
-Ez annyira nem érdekes.-mondja unottan Hoseok.
-De ami, azután volt...-kacagott fel.-Seulról le esett a törölköző, tehát srácok én láttam először meztelenül.-Teljesen zavarban vagyok, ha jól rémlik ezt senkinek nem mondtam még el. Basszus, ez gáz.
-Seul?-kérdezi Jimin és Jungkook egyszerre, majd összenéznek és Jimin feltartott kezekkel csendbe marad, majd felém fordulnak.
-Állj!-mondja Dóri.-Tehát kavartál NamJoonal? De akkor Jimin miért szólalt fel, most?
-Nem volt köztem és Nam között semmi.-mondom.-Jimin, pedig...
-Jártunk, ha úgy tetszik kavartunk.-Jungkook idegesen fészkelődni kezd, majd abba hagyja.
-Oh!-mondja meglepődve Dóri.-Folytasd!
-Seul emlékszel még a bugyidra?-nevet Mon.
-Muszáj, ilyen gáz dolgokat felhozni?-Komolyan! Egyre vörösebb lesz a fejem.
-Oh, tényleg!-vigyorodik el Jungkook.- Kitűztem a bugyiját.-nevet és mindenki más is rajtam kívül.
-Jó, jó, inkább térjünk vissza az eredeti témához.-javaslom szárazon. Nem tetszik, hogy rajtam nevetnek.
-Ez is hozzá tartozik, kicsim.-kacsint rám Kook.
-Tehát, lift és vásárlás, mi volt utána?-kérdezi a szemét törölgetve Dóri. A nevetéstől, már a könnyei is felszínre törtek.
-Visszafele már inkább hanyagoltam a liftezést, ezért lépcsőztem, végül ajtóstól rontottam be a got7hez. Szó szerint. 
-A got7? Mármint, Jackson, Mark, JR és...
-Igen, igen, ők!-vágok közbe.-Alattunk laknak
-Te jó isten!-foglya meg a fejét mind a két kezével és vigyorog.-Előző életemben biztosan megmentettem a világot, hogy ezt kiérdemeltem. Jesszus!-felnevetünk és folytatom.
-Tehát, aztán Jackson segített felcipelnem a cuccokat, ez pont kapóra jött neki, mert beszélni akart Namal. Aztán visszajött a képbe Hara, az imádni való lány, hogy tudtad egyáltalán szeretni?-fordultam Jungkook felé, komolyan az a lány minden volt, csak kedves nem.
-Nem szerettem, de az ágyba kibaszott jó volt vele.-vont vállat. Most sértődjek meg vagy mosolyogjak rá. Az, hogy nem szerette megnyugtat, de hogy ennyire dicséri az ágy miatti teljesítménye miatt. Fel megy bennem a pumpa.
-Hm, Sehun is kiváló volt, talán több mint kiváló.-mondom fél vállról közben, pedig remélem, hogy féltékeny lesz.
-Szóval ezt vegyem, úgy hogy velem nem jó a szex?-kérdezi sértődötten.
-Miért én vegyem, úgy, hogy velem nem jó?-húzom fel szemöldökömet.
-Fejezzétek már be!-dorgál le minket Jin.
-Szex jesszus, ne is emlegessétek, olyan rég óta nem csináltam.-fújtat Jimin.
-Szóval te és Sehun... szexeltetek!-mondja Dóri.
-Ő volt nekem az első.-vallom be.
-De romantikus.-ámuldozik Dóri.-És milyen volt?
-Na, ugye ez nem komoly?!-csattan fel Kook, biztos vagyok benne, hogy rendesen felidegesítette magát. És ezt is vártam.-Előttem akarjátok kitárgyalni, milyen volt a barátnőmnek az exével az első szexe? Hánynom kell!
-Hát különösebben engem sem hoz lázba, hogy neked meg Haranak milyen jó volt együtt a szex!-vágok vissza.
-De Harat sosem mértem hozzád, mert te teljesen más vagy, hozzád senki nem ér fel semmilyen téren Seul!-mondja kitágult szemekkel, már a kiabálás határát feszegette a hangjával.
-Kookie...-nézek rá és megkönnyebbülök, annyira imádom ezt a fiut itt előttem! Felálltam és az arcát megfogva húztam ajkaimra. Meleg ajka vadan csókolta az én ajkamat. Na igen, ez az, amit senki nem vehet el tőlünk, az érzést mikor megcsókolom, olyan mintha extázisban lennék, mintha drogoznék, olyankor csak ő és ő. De ha nincs a közelemben akkor is, mint egy rossz narkós, mindig Ő jár a fejemben és minden, ami vele kapcsolatos. Krákogás hallatszik mellőlünk, így abba hagyjuk a csókot és vissza ülök, közben Jungkook megnyalja az ajkát és rám kacsint. Jesszus, teljesen bepörgök már csak attól, hogy így néz rám!
-Tehát hol tartottam?-nézek Dórira, aki teljes sokkba van, de vigyorog.
-Azt hiszem fan görcsöm van.-nevet és én is felnevetek a fiuk pedig rázzák a fejüket.-Hara vissza tért.-közli.
-Ja, igen. Tehát a csaj itt maradt estére, nyilván nem aludhattam velük, ezért Jiminhez cuccoltam. Sok közös alvás és beszélgetés, pedig közelebb hozott minket egymáshoz. Nem tudom, hogy mit éreztem iránta, de hálás voltam, amiért ott volt nekem mindig és hogy még mindig a barátom, ezek ellenére.-nézek az említettre, aki szívet formál a kezével és felém mutatja féloldalas mosolyával.
-Viszont Seul ekkor készült a debütálására vagy a bemutatására nem is tudom, hogy hívjam.-mondta Jimin.-Tehát ez a sok idő, amennyit együtt töltöttünk kezdett csökkenni nagyon kevésre, mindig Sugaval volt a zenéje miatt, vagy táncolni és felvenni a számokat a stúdióba.
-Azt sem felejtettem el, mikor ti elvoltatok ájulva pár lányért.-közlöm a tényt.
-Én nem!-emeli fel kezét Jungkook.
-Ja, mert te azon voltál, hogy Seult hódítsd meg.
-Pontosan!-mondja.-Te pedig inkább, hagytad, hogy az öledben táncoljon egy csaj, mint, hogy Seulal foglalkoztál volna.-von vállat süti.
-Az egy fogadás volt és vágytam arra, hogy Seul féltékeny legyen.-mondja nyugodtan Jimin. Örülök, hogy a srácok már nem ugranak egymásnak és szent a béke közöttük.
-Annyira felhúztak, hogy leszerveztem egy bulit, ahová el kellett mennünk a debütálásom után és a lányok is jöttek. 
-A debütálásod láttam, irtóra durván jó volt!-mosolyog rám.-És mi volt a bulin?
-Egy klub ahol jól éreztük magunkat.-mondom.
-Teljesen leitta magát a csaj.-mondja Jimin.-Az még hagyján, de utána mini ruhába a színpadon, olyan táncot levágott. Jesszus, minden farokkal rendelkező tag emelt zászlóval figyelte.
-Ne már Jimin!-nevet fel Jin és mellkason vágja.
-Az nekem eléggé kiesett.
-Hé, azt kihagytad, mikor együtt betegedtünk le!-szól közbe Jungkook.
-Tényleg! Lepocsoltuk egymást a fürdőben aztán rohangáltunk még este ki is mentünk. Aztán jól lebetegedtünk.-fintorgok.
-Én élveztem, főleg, hogy együtt töltöttünk kettesben egy napot.
-Az én ágyamban.-morogja Jimin.
-A buli után, pedig másnap indulnunk kellett, mert nyaralni mentünk a got7el. Busanba. Na igen, mivel én voltam a legrészegebb, got7el kellett autókáznom oda.
-Húzós lehetett!-böki ki Dóri.
-Másnaposan.-fújtatok.-Szerencsére jobban voltam egy idő után és l elszórakoztam a srácokkal. Miután oda értünk mindenki szobát foglalt. Jiminnel pedig hol veszekedtünk, hol csókolóztunk.
-Már kezdett több lenni a csóknál, ha Kook nem sérül le, akkor több is lett volna.
-Ilyen intim dolgokat nem muszáj mondanunk!-kezdem el tépni a hajam, ez nagyon nagyon nagyon gáz. A legjobb barátnőm tesója biztosan, azt hiszi, hogy egy kurva vagyok!
-Hé, nyugi Seul én tutira mindegyik srácot kipróbálnám.-felnevetek és rám mosolyog a többieknek pedig döbbenet ül az arcán.
-Most mit mondjak fan vagyok.-von vállat a lány. A tekintetem Taehyungon állapodik meg az övé, pedig Dórin. Figyeli a lányt, már kétszer láttam, ahogy nézi, csak nem tetszik neki?-Jungkook, hogy sérült le vagy mi történt?
-Hát igazából láttam Seult és Jimint, aztán hallgatózni kezdtem, nem szép dolog meg minden, de nem akartam, hogy történjen kettőjük között, olyan mély dolog, aztán pedig mákomra elestem és ez kapóra jött.
-Jungkook ez komoly?-kérdezem.-Hallgatóztál?
-Muszáj volt!-mosolyodik el és a tarkóját kezdi el masszírozni. Zavarban van.
-De neked ott volt Hara, nem?-szól közbe Dóri.
-Nem szakítottunk talán még a bulin, ahol voltunk.
-Mivel Kook megsérült Seul, mindig ápolgatta, mi pedig szakítottunk.-mondja Jimin.
-Te szakítottál velem, ami akkor nagyon rosszul esett, főleg, hogy smároltál...
-Tudom.-vág közbe.
-Részegen is láttalak.
-Abból is valamennyi rémlett.-vallja be.
-Oké, oké. Tehát Jimin és te campec, de hogy jön a képbe Sehun és Kookal alakult a dolog?
-Jól esik, hogy nekem szurkolsz.-mondja vigyorogva Dórinak Kook.
-Oh, talán, de ez jobb, mint bármelyik doráma.-ujjong és biztat a folytatásra.
-Jungkookal nem alakult, viszont közbe jobban lett és bulit szervezett Jackson. Sistar, got7 és mi. Nos a sistaral hamar jóba lettem, de Borat kerülöm és nem csak én.-Nézek Vre, aki felém dob egy féloldalas mosolyt. Dóri látta, de nem kérdez semmit.-Tehát elmentem a srácokkal bevásárolni és Jimint pedig kerültem, ahogy csak tudtam.
-Csodák csodájára már jött volna az én pillanatom, hogy bevethetem magam Seulnal, ekkor Sehunba botlottunk a szupermarketben.-sóhajt Kook.
-Busanba?-kérdezi Dóri.
-Igen. Nos, mivel a csapattagjai ott hagyták muszáj voltam felajánlani, hogy jöjjön velünk. 
-Még hogy muszáj.-szisszen fel Jungkook.-Nagyon kedvesen mondtad neki, hogy jöjjön.
-Jó, kedves voltam. De barátok voltunk. Tehát jött, bulizott velünk, vigasztalt, aztán megjelent később az apám és  a többi tag. Egy kiadós veszekedés után alig jutottam dűlőre az apámmal, majd megbékélt, ja igen, előtte már elmondtam neki, hogy hol vagyok bandatag és azóta nem is beszéltünk, még mindig elég ritkán telefonálunk vagy találkozunk, nem igazán akarja nekem megbocsájtani.
-Ne felejtsd el, hogy voltunk randizni.-szól közbe Jungkook.
-Igen, voltunk. Aztán egy volt exével és összefutottunk. Mondhatom remek volt...
-És mikor jöttetek össze?-kérdezi Dóri.
-Nos hát, volt egy exem, aki miatt veszekedtünk, szóval ne számoljuk bele, aztán Seul összemelegedett Sehunal, amiből szex is lett.-mondja nyersen.-Sehun és Seul végül szakítottak, és végre vigasztalhattam Seult.-mondja az utolsó pár szót mosolyogva. 
-Azt ne felejtsd el, hogy Seul miattad kurvára rosszul is érezte magát, elájult, kipurcant!-mondja vádlón Hoseok.
-Erre nem vagyok büszke.-vallja be és a mosoly lehervad az arcáról.
-De viszont a turnénk alatt egy csodálatos vacsorát kaptam tőle, amilyenről a lányok csak álmodnak.
-Én olyanra is emlékszem, hogy Jimin és egy csaj a wcben dugtak.-nevet fel Hoseok.
-Na az vicces volt.-csatlakozik hozzá Tae.
-Tényleg? Szerintem az volt vicces, mikor Seul fürdött és V bement pisilni.-vágott vissza Jimin.
-Hé, az egyáltalán nem volt vicces!-vágjuk rá egyszerre.

-Mi folyik itt?-sétál be a nappaliba kézen fogva a szerelmespár. 
-Seul meséli Kookal való kapcsolatát Dórinak, de már az egész több szerelmi szögre jött ki és még csak Sehunal tartunk.-avatja be őket Nam.
Edina rám mosolyog, megnyugodva sóhajtok.
-Ha Sehun, akkor itt jövök én is.-mondja vigyorogva.
-Na igen, egy buliba találkoztunk. Ahová, várjunk ez az a buli, mikor utánatok mentem, de... vagy nem? Sok buli összemosódik.
-Mert majdnem mindegyiken rendesen bepiálsz.-közli Jimin.
-Nem igazán, de ez tényleg homályos.-vallom be.
-A lényeg, hogy Sehunnal jöttél, én pedig Luhanal voltam.
-Miért voltál Luhanal? Várj! Mármint, a volt exos Luhan?-Edina nem is beszélt Dórinak Luhanról?
-Elég sokáig voltam vele együtt.-vallja be húgának a lány, aki tátott szájjal mered a nővérére.
-Ez szép...-szinte suttog.-A testvéred vagyok, te mindegyik srácról tudsz, aki összetörte a szívem, de én semennyit nem tudok rólad.
-Dóri én...
-Ne!-vág közbe.-Meséld tovább a sztorit Seul, Kook és te.-szögezi le.
-Nos a turné alatt még közelebb kerültünk egymáshoz és összejöttünk.
-Ennyi? közel kerültünk és összejöttünk? Azt hittem a lányok nagyobb kiegészítéssel mondják el.-mondja meglepetten Kook.
-Édesem, imádlak, szeretlek, de nem fogok ferdíteni.
-Egy kicsit sem?-mutatja a kezével és közbe gügyög, mint valami csecsemő nagyon édes az összhatás, de egy grimasszal jelzem, hogy ez nem fog beválni. Fújtat és vállat von.
-Nahát... ez tényleg jobb, mint egy dorama. Remélem nekem is lesz, ilyen szerelmes sztorim.-mosolyodik el halványan a lány.
-Biztosan, Dóri.-mondja Suga.
-Mi lenne, ha nem szólnál hozzám?-kérdezi dühösen YoonGitól. Majd feláll és a szobák felé veszi az irányt. 
-Hűha.-mondja.-Utál engem?
-Nem.-simogatja meg Suga kézfejét Edina.-Csak dühős a nővérére, amiért a biasával jár.
-Bias? Én?-lepődik meg Suga, mintha annyira meglepő dolog lenne.
-Majd megvigasztalom.-megy be a konyhába V. 
-És hogy szándékozol?-érdeklődik Jin. V pedig felmutatja a jégkrémes dobozt két kanállal és a lány után megy. Miután halljuk, hogy az ajtó becsukódik megszólalok.
-Szerintem Taenak bejön Dóri.
-Nekem is ez jött le.-ért egyet Hoseok.
-Miből gondoljátok?-kérdezi Edina.
-A vak is látja. Az együtt alvás csak könnyebbé teszi a dolgot.-mondja Jimin.
-Dóri még szűz, tehát ajánlom, hogy ne érjen hozzá!
-Picim, miért vagy ilyen feszült?-csókolja meg az arcát Suga.-V rendes kölyök és most össze is van törve.-simogatja az arcát.-Minden rendben lesz velük.

2 hónap múlva

Busan. Ismét. Végre kaptunk egy kis pihenőt. Egy teljes hónapot, úgy töltöttünk, hogy Japán és Korea között cikáztunk. Sok fellépésünk volt itthon is és Japánban is. Nem is beszélve a műsorokról, ahová hívtak minket. Tehát egy hónap így telt, míg a másik dalszerzéssel. Nos, holnap vesszük fel őket és készen állunk a visszatérésre. MV forgatás, fotók készítése, majd turné. Készen állunk rá. De addig is, maradjunk a mostnál. Augusztus van. Csillaghullás. Innen a tengerpartól látni a legjobban. Hagyomány szerűnek tűnhet, de a got7 is itt van velünk. Este tíz van és az eget kémleljük. Mind a homokban fekszünk a leterített plédekre. A nagy újság az, hogy a sejtéseim igazak voltak. Taehyungnak tényleg tetszik Dóri és úgy látszik kezdenek össze melegedni, most is egy pokrócon osztoznak és Dóri Tae mellkasára hajtotta a fejét. Dóri mesélte, hogy párszor randizni is voltak, tehát minden jól alakul. Azon kívül most apánál gyakornokoskodik, aminek nagyon örül, nővére kevésbé. Edina és Dóri kibékültek és átköltöztek Luhan lakásába, persze az iménti megengedte és lakbért sem kér. Suga viszont nehezen viseli, hogy Edina távol van tőle, főleg mikor Japánban vagyunk. NamJoon és SoYou kapcsolata változó, most épp nincsenek együtt. De mind a két fél azt, mondja, hogy ez csak vita. Szeretik egymást, az biztos, de nekik is csiszolni kell magukon, ahogy nekünk is Kookal. Most is úgy méregeti a mellettem fekvő Markot, mintha leakarna tapizni. 

-Mi lenne, ha a csillagokat figyelnéd?-fordulok felé.

-Nem lehet, ha egy másik srác is fekszik melletted.

-Haver, mindent hallok.-mondja Mark.-Mellesleg nem akarom lenyúlni Seult.

-Kösz.-mondjuk egyszerre Kookal. Mark vigyorog, majd feláll és áttelepszik Jacksonhoz és JBhez, akik bort isznak.

-Mi a baj Jungkook?-Beletúrok fekete selymes hajába, tegnap festették vissza neki.

-Olyan rég voltunk együtt, kicsim. Ugye minden oké kettőnk között?-simít végig ajkamon. Mit mondjak, szerepet játszott a menzeszem és a sok koncert, próbák. Akár hiszi valaki, akár nem, talán öt percnyi időnk, ha volt egy héten egyszer, amit csókolózással töltöttünk. Mind hulla fáradtak voltunk és ezért nem is volt időnk, se energiánk a szexre.

-Minden rendben.-nyomok egy puszit az ajkára.-Bent hagytam a felsőmet bejössz velem? -Kook bólintott és a kezemet megfogva húztam magam után egészen a szobámig. Vagy is a közös szobánkig, ami még múltkor a Jiminé és az enyém volt, most előre lestoppoltam. Becsuktam mögötte az ajtót, majd az ágyra döntöttem. Kook elmosolyodik. Ráülök lovagló ülésbe és két kezemmel a feje mellett támaszkodom meg.

-Tehát most te fogsz megdugni?-kérdezi kaján vigyorral a képén.

-Nem Mr.Jeon. Ön fog engem és keményen.-lehelem az ajkára. Körkörösen mozgatni kezdem az ágyékánál a csípőmet közben, pedig az ajkát harapdálom. Kook keze a fenekemen van és masszírozza, közben halk nyögés tör fel belőle. Majd másik kezével a tarkómhoz nyúl és megunja a játszadozásom, lényegre tör. Ajkát az számra tapasztotta, nyelvével is behatolt, még a lélegzetem is elakadt. Az előjáték Jungkookal veszélyesen függővé teszi az embert.

-Isteni volt!-csókol bele a nyakamba Kook, miközben vissza megyünk a partra.

-Tetszett édes?-duruzsolok a fülébe.

-Ha ilyen rekedt hangon fogsz hozzám beszélni, már most mehetünk vissza az emeletre.-néz le nadrágjára, ami mutatja az igazolást. Kuncogni kezdek, majd hozzá bújok a letelepedő Jungkookhoz.

-Ugye, tudod, hogy szeretlek?-kérdezi.

-Tudom, mert én is téged.-nézek szemébe. Az ég felé fordítja a fejét és mutogatni kezdi a csillagokat. Meglep, hogy egyáltalán tudja, melyik milyen csillag.

-Nézd! Ott egy hullócsillag! Kívánj!-mutat az égen egy csillagra. 
-Azt kívánom, hogy...-ez a szerelem sose múljon el.
-Azt kívánom, hogy sose felejts el és a szerelmünket se.-suttogja az éget nézve Kook. Felém fordul és lassan ajkához húz. Minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban szédülök. Minden kezd elhomályosulni. A szemem félig hunyorog és hangokat is hallok.
-Iseul, drágám!-mondja egy bársonyos hang. Anya? A hang kezd élesebb lenni, de a fejem zsong. Mintha umpa lumpák vernék ütemesen. Nehezen, de nyitásra parancsolom a szemeimet. Homályosság, hunyorgok. Lassan éleződik a látásom és meglátom anyát. Körülötte minden fehér. Anya nagy szemekkel figyel és könnyek hullanak ki a szeméből.-Drágám!-mondja és megölel. Hirtelen mindenem fájni kezd, amihez hozzá ér.-Felébredtél?!-vékonyodik el hangja.-HÍVJANAK EGY ORVOST!-ordítja anya ki az ajtón, majd vissza jön hozzám.
-Hol vagyok?-nézek körül.
-Kórházban, drágám.-Kórház? Hogy kerültem én ide, mikor a fiukkal voltam?
-Hogy kerültem ide?
-N-nem emlékszel, drágám?-kérdezi aggódva.-Lehet, hogy agykárosodást szenvedtél?-olyan ijedten néz rám, mintha két fejem nőtt volna.
-Mióta vagyok bent?-köszörülöm meg a torkom.
-Édesem, tizenegy hónapja vagy kómában.-mondja komoly arccal.
-Tizenegy hónap? Kóma?- Valami itt nem okés, akkor mi volt ez az egész a BTSel? Tizenegy hónap?... Istenem..., akkor mentem eljelentkezni a meghallgatásra.-Mi történt velem?
-Édesem, elütött egy autó.-anya, újra zokogni kezd.
-Voltam én valamilyen meghallgatáson?-kérdezem és nyelek egy nagyot, teljesen száraz a szám.
-Igen, drágám, akkor jöttél haza az SMtől. Apáddal akkor írtad alá a szerződést.-törölgeti a szemét. Én az SMnél? Szerződés? Kórház? Kóma? Tizenegy hónap? Miről beszél az anyám? ÉS miért fáj ennyire a fejem? A kezemmel próbálok a oda érni, de egy infúzió, ami belém van vezetve megállít.
-Itt van az egyik barátod is, kicsim.-mondja anya.-Behívom. Minden nap eljött hozzád.-mosolyog rám és megtörli a szemét.-Rendben leszel, addig?-Bólintok. De csak még jobban fájni kezd a fejem.
Amíg várok, meglátom anya tabletjét a mellettem lévő szekrényen. Érte nyúlok, de szükségem van, mind a két kezemre. Ennyire gyenge lennék? Mellesleg ez az infúzió is kezd fájni a kezemben. Leteszem az ölembe a gépet és gyorsan magamra keresek. "Bangtan boys Seul baleset'' nincs találat, "Bangtan Seul autóbaleset" semmi, ''Iseul baleset'' erre több link is kijön. Rákattintok az elsőre és olvasni kezdek. "ISeul az SM Entertainment elnökének a lánya autóbalesetet szenvedett az SMhez közeli kávézónál. A lányt súlyos sérülésekkel vitték be a kórházba..." Oké, ennyi elég. Ez nem lehet igaz, miért nem emlékszem rá? "BTS" kerestem rá a fiukra és kijött nagyon sok cikk a turnéjukról, egy új albumról és további MVről. Most pedig állítólag, egy cikk szerint Amerikában vannak. Tehát, igaz... egy álom volt. A kómám beli álom? Akik kómában vannak szoktak álmodni? Rá keresek. 
"Akik kómában vannak szoktak álmodni?" Első linkre rákattintok és olvasni kezdem a válaszokat. Második válaszon megakad a szemem.
"Természetesen igen. Pszichológusok bizonyítják, hogy ezzel segítik magukat ki a kómából. Ha van egy céljuk és erősen rágondolnak, olyan mintha megélnék álmukban, így sikerül kilábalniuk belőle..." Tehát álmodtam. Mélyet sóhajtok és becsukom a szemem. Próbálok vissza emlékezni, de nem megy. Fekete folt. Semmi nem rémlik. Kopogtatásra nyitom ki újra a szememet.
Egy hatalmas virág csokorral jön be valaki, majd megáll mellettem, még mindig takarja az arcát, de a szemét látom. Majd lassan leemeli és rám mosolyog.
-Rendbe vagy?-A felismeréstől szédülni kezdek. Ez vicc? Hallucinálok is?
-Most, ugye te nem vagy itt és csak hallucinálok?-pislogok kétszer. Még mindig itt van, a szívem pedig hevesebben ver, mint eddig bármikor.
-Kicsim, itt vagyok.-mosolyodik el és megsimogatja az arcomat, bele borzongok az érintésébe.
-Jungkook... miért vagy itt?
-A barátnőm mellett a helyem.-ráncolja össze homlokát, mintha nem értené a helyzetet. Nincs egyedül én sem értem. Mi történik? 
-Most tényleg megkattantam vagy Jeon Jungkook a bts vocalistája tényleg azt mondta nekem, hogy a barátnője vagyok?-Az álmomba természetesnek tűnt, de most vissza gondolva már alig emlékszem belőle valamire, ami azt bizonyítja, hogy tényleg álmodtam.
-Én inkább azt mondom lépjünk le.-biccent a kijárat felé.- Na mi az Seul a baleset előtt még benne voltál. Most miért gondolkodsz?-billenti oldalra a fejét.
-Te meg én... járunk?
-Te.-mutat rám.-Én.-mutat magára.-Őrülten megakarunk lépni innen, csak mi ketten.-a szavait olyan nyomatékosan mondja, teljesen komolyan gondolja.-Szeretlek, kicsim.-ismerős két szó, de most sokkal több érzelem kavarog bennem és melegséggel tölt el. Megcsókolja a kézfejemet, majd az arcomat és a számat, itt többet időzik, de nem bánom kivéve, hogy biztosan borzalmas a szájszagom.-Gyere!-áll fel és felém nyújtja a kezét. Úgy érzem megőrültem, főleg ezzel a fekete lyukkal a fejemben, de ki tudna nemet mondani Jeon JungKooknak?

the end

99. rész

-Gyere.-nyújtottam nevetve kezemet.-Bulizunk!
-Hogy mi?-felsikoltott mikor kihúztam az autóból, majd magammal rángattam. De már egy feles volt bennem mentségemre szóljék.

Taehyung szemszögéből:

Hajnali kettő és a többség már haza ment. Jungkook és Seul volt az első, akik leléptek. Mindenki tudta miért mennek el... szex. Ugyan, senki nem hülye. Nam, Jin és Jhope maradtak, úgy két órát, hogy Kookéknak legyen idejük, aztán lassan ők is elpárologtak. A Got7ből Youngjae, JB és Bambam is haza mentek. Luhan itt maradt, megígérte Namnak és Jinnek, hogy figyel ránk. Ígéretet tesz, de iszik. Én is felnőtt vagyok, tudok magunkra vigyázni. Ez az elhagyatott bár nem is rossz. Szinte minden nagyon jó állapotban van csak pókhálós és poros, de a bútorok szinte vadi újak. A srácok hoztak magukkal piákat mielőtt Seult elrabolták volna, micsoda szerencse, mindenki elég sokat piál. Végül elmondták, sajnálták, hogy nem tudtak eljönni a partyra ezért viccből elrabolták, de nem akartak így ráijeszteni, aztán mikor megtudták, hogy Edinanak is aznap volt a születésnapja lesokkolva habogtak... vicces volt, őket úgy látni.

 A zene dübörgése gyors ütemet diktál a táncolóknak, de mi leginkább ugrálunk és röhögünk. Jimin és Yugyeom meg Jackson egymást próbálják lenyűgözni a tánc tudásukkal, ki mozog jobban. Mark és JR egymást itatják le Luhan mellett, aki még segít is nekik, közben ő is lehúz pár pohárral. Én pedig... nos, én Dórival ugrálok, igen ugrálok, ez a lány nem tud táncolni, de így is annyira odáig vagyok érte. Nevetek a hülyeségein, azt mondta még sosem ivott. Hát én félig spicces vagyok, de ennél többet már nem szándékozom inni, nem lenne jó, ha mind a ketten leinnánk magunkat, főleg én... a Seulos eset óta, kerültem a piát, de most valahogy szükségem volt rá.

-TaeTae!-ordítja túl a zenét nevemet kiáltva Dóri.

-Mi az szépségem?-hajolok a füléhez. Ő pedig a kijárat felé mutogat, majd elindul. Követem, egészen addig, amíg kint a hátsó ajtónál meg nem áll. A friss levegő megcsap és a vacogó lányt is. Szembe fordul velem, majd nevetni kezd, vissza nevetek rá, nem tudom miért, de annyira boldog vagyok, hogy nevetni látom. Majd megölel. Én pedig ledermedek, ez most mi?

-Tök jó fej vagy.-ölel szorosabban és viszonzom gesztusát.

-Igen?-kérdezem és mélyen beleszagolok hajának kellemes illatába.

Furcsa, de megnyugtat, ahogyan ölel, ölelem. A szívem hevesen ver, de nem izgulok vagy ilyesmi, hanem nyugodtság jár körbe, olyan jó érzés. Egy ölelés ennyire jó lehet? Többet kellene lányokat ölelgetnem?

-Mire gondolsz?-kérdezi ásítva és fejét mellkasomba temeti.

-Arra, hogy most nagyon jól érzem magam veled.-suttogom. Hümmög egyet.-És te?-kérdezek vissza.

-Arra, hogy annyira puha és meleg a pulcsid, mindjárt elalszom.-mormogja. Felnevetek és lenézek rá. Szemeit csukva tartja, édes, nagyon édes.

-Gyere, kicsi lány, úgy látszik a pia kezd... hé, ne aludj el!-simogatom meg arcát. Rám emeli nagy kék szemeit, kicsit bamba tekintettel néz. Megdörzsöli két szemét majd ásít. Elmosolyodom és leveszem a puha, meleg pulcsim és ráadom, hálásan rám mosolyog, majd a vállát átkarolva bemegyünk a srácokhoz. 

Egy taxiban ülünk haza felé, Dóri elaludt és teljesen rám dűlt, átölelve próbálom feljebb tolni, már szinte az ölembe van a feje a sofőr, így is nagyon bámul. Ezért ráraktam a fejére a süsüt, a felsőm vagy négyszer nagyobb, mint ő. Magas lány, de tőlem alacsonyabb, a számig ér a feje, így könnyen adhatnák neki egy apró puszit, de nem, mit képzelek... egy napja ismerem! Jesszus Taehyung, térj észhez!

Oké, nézzük csak! Bebotorkáltam vele a szobába vagyis Suga szobájába, teljesen némán, oké az ölemben hoztam be, de ahhoz képest jól alszik, mint a bunda. Most le kellene öltöztetnem? Így nem aludhat... Nem, inkább felkeltem.

-Hé!-rázom meg egy kicsit a vállát.-Dóri.-suttogom.-Kicsi lány!-rázom meg kicsit erősebben.Hümmögve lassan rám emeli tekintetét.-Le kell öltöznöd!-mondom, közben ásítok egyet. Körbe pillant a lány, újra rám néz és felül, majd a fejét fogja és jajgat.

-Minden oké?-kérdezem.

-Hol vagyok?

-Haza hoztalak, Suga szobájában vagy.

-Jesszus, miért nem emlékszem rá?-dörzsölgeti a szemét.

-Elaludtál.-kuncogok.

-Bocs, hogy ennyire...-nem fejezi be mert öklendezni kezd, tágra nyílt  szemekkel figyelem ő pedig próbál mély levegőket venni.

-Hé, minden oké? Hozzak valamit, amibe hányhatsz? Vagy a mosdóba akarsz kimenni?-kérdezem aggódva és az arcát vizsgálom.

-N-nem.-néz rám könnyes szemekkel. Ó basszus... na, ne... ez a lány még tényleg nem ivott, mi? Én balfasz! Azt hittem viccel.

-Te... tényleg még nem rúgtál be... igaz?

-Nem.-nevet fel kínosan és megtörli szemét.

-Én... bassza meg... ne haragudj azt hittem... viccelsz.-túrok bele a hajamba.

-Hé, egyszer mindent ki kell próbálni.-mondja nyugodt hangon.

-Megyek keresek neked valami gyógyszert reggelre. Csoda, hogy nem hányod szét magad.-fogom két kezem közé fejemet.

-Azért ne kiabáld el magad.-tapasztja kezét szája elé és megint öklendezik.

-Basszus! Hozok vödröt vagy valamit, amibe tudsz hányni, próbáld visszatartani!-hadarom el és kirohanok a konyhába. Végig nézem a szekrényeket, de sehol nem találok vödröt. A vödörnek nem a konyhába kellene lennie? Mindegy, legalább fájdalom csillapító meg van! Megmarkolom és egy üveg víz kíséretében sprintelek a mosdóba, talán itt lesz. Végig nézem a szobát, de nem találok, majd az egyik mosdószekrényben bukkanok rá, egy kicsi piros vederre, kezem megfogja a fülét és már futok is vissza a lányhoz, közben majd nem hanyat estem a kanapéba. Kezdem érezni, hogy nem vagyok józan. Lehet nekem is le kellene feküdnöm. Kibaszott meleg is van!

-Itt is vagyok!-fújom ki a levegőt és becsukom magam mögött az ajtót a lány gyorsan kiveszi a kezemből a vödröt és elhányja magát. Csukott szemmel is szinte magam előtt láttam a látványt és a hangok, hirtelen én is elkezdtem öklendezni, de legyűrtem, nem fogok hányni! Miután kiadta magából a felesleget átnyújtottam a palack buborékmentes vizet, kiöblítette a száját, majd vett be gyógyszert is.

-Már nem kell hánynod?-kérdeztem lassan. A szemeim kezdenek lecsukódni, nagyon fáradtnak érzem magam.

-Nagyon rendes tőled Taehyung, hogy ennyire figyelsz rám.-mondja komoly arckifejezéssel.

-Elég szarul érzem magam, mit ne mondjak, hogy leitattalak.-simítok végig tarkómon.

-Értem.-suttogja maga elé.

-Vagyis nem csak azért csináltam.-kezdtem el mentegetőzni. Dóri felkapta a fejét és figyelt.-Én csak... vigyázni akartam rád erre tessék elszúrtam.-újból ásítok.
-Fáradtnak tűnsz.-állapítja meg.
-Te sem vagy valami fitt. Ha nincs rám szükséged, akkor én...-sétálok az ajtóhoz, majd még utoljára ránézek. Bólint és magára húzza a takarót.
-Köszi Tae, szép álmokat.
-Neked is, Dóri. Szép álmokat.-leoltom a villanyt és elindulok a szobámba. 

Seul szemszögéből:

Reggel tíz óra. Már két órája fel vagyok, valaki édes ajkai felköltöttek és egy mámorítóan jó szexel indult a napom. Sosem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni Jungkook és a teste, az ajka, a hangja meg úgy mindene, de most valahogy nem tudok betelni vele. Még az ölelésével sem, amit most nagyon is kiélvezek.
Elég hosszan végig beszéltünk mindent tegnap is és most is, de valami eszembe jutott pont ebben a pillanatba.
-Én ostoba!-csapok a homlokomra.
-Mi a baj?-ráncolja homlokát Kookie.
-Edina tesója, Dóri. Nekem beszélnem kellett volna vele... vagyis igen, legalább köszöntenem vagy... valami.-A vállamat csókolgató kuncogni kezd.
-Hidd el nem volt eszébe.
-De ez annyira zavaró. Mit fog gondolni rólam? És Edina? Istenem, Edina! Ma érkeznek haza!-gyorsan kipattanok az ágyból és a szekrényben kezdek el ruhák után kutatni.
-Kicsim, nem hinném, hogy olyan hamar indulnának. Sugat ismerve... jó, ha estére haza érnek.
-Édes vagy, de nem érted...-túrok már amúgy is kócos hajamba.
-Mit nem értek?-ölel meg pucér testével hátulról. Szembe fordulok vele és megcsókolom.
-Szeretlek, de kezdesz káros lenni rám.-harapom be alsó ajkam, mire ő elmosolyodik.
-Imádni való szövegeid vannak.-vigyorog és két keze közé veszi a pofimat.


Három kopogás után benyitok Dóri jelenlegi alvóhelyére, de üres. Hol van? Lehet csak a mosdóban, vagy a ebédlő, konyha, nappaliban? 
Közben Kook is felöltözött és megállt mellettem, bekukkantott a még mindig nyitott szobába és felvont szemöldökkel rám nézett.
-Elvarázsoltad?
-Nagyon vicces.-löktem oldalba. Felnevetett majd össze kulcsolta a kezünket és az ebédlőbe mentünk. Közben felmértem, hogy eddig sehol sincs.
És most már az ebédlőben sem. Hope, Jin és Nam kávéznak, amint helyet foglalunk ránk mosolyognak.
-Nocsak, nocsak jól telt az este?-kérdezte Nam.
-Ohoh, és még a reggel is.-kuncogott Kookie.
-Hé!-szóltam rá.
-Ez nem semmi.-nevet fel Hope.
-Nekem mondod?-folytatja Kook.
-Süti, most már elég lesz, ők is vágják mi a szitu.-mormogom. 
-Milyen kis tüzes valaki.... wá.-arcon csókol, majd enni kezd. Mit sem törődök Jungkook kis
-Srácok, Dórit véletlenül nem láttátok?
-Taeval lelépett.-mondta Nam.
-Mi? Miért? Hova? Mikor? És miért?
-Hé, hé! Mi ez a hirtelen aggódás?-kérdezte Jin.
-Én csak... alig ismer... és én vagyok az egyetlen, akire számíthat, amíg nincs itt a testvére. Edina nem is mondta, hogy Dóri jönni fog...
-Mert lehetséges, hogy ő sem...-mondta Hope.
-Tae vigyáz rá, ne aggódj.-simogat meg Jin, miközben elmegy mellettem.
-Miért?-Hogy került ő Vhez és mi ez, hogy vigyáz rá?
-Gondoltad volna, hogy rajongó?-csácsog süti.-És, hogy Suga a biasa.-nevet fel.-A testvére a biasával jött össze furcsa az élet.
-Néha pofátlanul szar a humora.-lép be az említett. Hatalmas kapucnis felső van rajta, ami teljesen fel van, húzva lehet alatta meztelen? Izzadtság cseppek vannak a homlokán, mond, hogy nem csinált semmi olyat Vvel...
Közben mögötte Tae is belép edző cuccba még sosem láttam ráfeszülős cicanadrág? és egy fehér póló, ami teljesen le van izzadva a hajába, pedig egy hajpánt.
-Mizu?-kérdezi, majd az asztalról elveszi a kitett palack ásványvizet.
-Nekem is tölts kérlek.-néz rá a már mellettem ülő Dóri.
-Ti hol voltatok?-nézek rájuk.
-Futni.-mondta Tae, majd töltött a lánynak egy pohárba inni.
-Ahha.-mondtam elnyújtva ezt az egy szót.
-Rég láttalak Seul.-mosolyog rám a lány.
-Nem hittem volna, hogy emlékezni fogsz rám.-lepődök meg, majd szégyenlősen elmosolyodom.
-Igazából, annyira nem is. Sokat változtál.
-Egyszer nekünk is el kellene oda mennünk.-javasolja Kook.
-Gyönyörű ország.-helyesli Dóri. Megnézve ezt a lányt, kész felnőtt, nem sok a korkülönbség közöttünk, de akkor is szinte érett nő.
-HELLÓ!-ordít Suga. Jesszusom, na ne!
-Megjöttek!-rohanok vigyorogva a hang irányába. Dóri szemei kitágulnak és csak áll ott.
Amint megpillantottam a lift előtt álló táskák egyéneket nyomban egy közös ölelésre fogtam őket.
-Hiányoztatok!
-Jó végre látni.-nevet a nyakamba Suga.
-Úgy látszik le maradtunk valamiről.-mosolyogva tol el magától Edina.-Szóval?-vigyorog és felhúzza az egyik szemöldökét ezzel jelezve, hogy beszéljek szépen.
-Később elmondom, de ti meséljetek! Milyen volt? Hol voltatok?
-Az édes pár is itt van.-mondta vigyorogva Nam, majd megölelte YoonGit és Edinat. Közben a többiek is kijöttek és beszélgetni kezdtünk.
-Srácok szerintem üljünk le a nappaliba.-nevet fel YoonGi. Annyira más most, mint általában sokkal lazább és nem mogorva, nocsak nocsak mit tettél vele Edina?
Közben leültünk a nappaliba és mosolyogva Suga beszélt a korán keléséről, már épp folytatta volna, mikor csatlakozott hozzánk Dóri és Tae.
-Sziasztok!-köszönt nekik Dóri. Edina arcáról leolvadt a mosoly, amint a lány felé fordult és feltérképezte.
-Helló, te ki vagy?-kérdezte Suga egy barátságos mosollyal.-Csak nem becsajoztál Taehyung, míg nem voltam itthon?-kérdezte játékosan. Azta, még nem láttam ennyire boldognak őt, mióta ideköltöztem. A szerelem tényleg csodákra lehet képes.
-Dóri vagyok, Edina testvére.-mondta lány rekedt hangon.
-Van testvéred?-kérdezte a mellette ülő lánytól a Suga. Bólintott, majd felállt.
-Mit keresel itt? Anyáék tudják, hogy itt vagy? Miért nem szóltál, hogy jössz?-állt meg Dóri előtt. Edina alacsonyabb volt, mint Dóri, de a lábán lévő magassarkú szandálban egy magasak voltak. Taehyung elfoglalta Edina helyét és figyeltük őket.-Egyáltalán hogy volt ennyi pénzed, hogy ki gyere? 
-Dolgoztam, félre raktam. Talán a volt barátomtól is nyúltam le valamennyi pénzt, de megérdemelte megcsalt a szemét. Másrészt, pedig te is tudod mennyire kiakartam jönni Koreaba. De az, hogy te a BTSel élsz és a biasom a pasid.-horkan fel.-Elfelejtetted megemlíteni.
-Bias? Én lennék?-kérdezi Suga. Mindketten elengedik a fülük mellett a kérdést és folytatják a beszélgetésnek álcázott veszekedést.
-Sok volt a dolgom. Én is dolgozom, Dóri.
-Ezért hívsz fel egy hónapban egyszer? Hm, oké.-bólint. Meg van sértődve.
-Mikor tanultál meg koreaiul? Eléggé jól beszéled.
-A biasáért mindent megtesz az ember.-mondja. De igaza van Edinanak tényleg, folyékonyan beszél, viszont érezni az akcentusát.
-Én és Suga... ez...
-egy pár vagytok.-segíti ki testvére.-Habár ha már járásnál tartunk valamiért Taehyungra tippeltem, hogy a biasoddal fogsz majd.
-Huh?-kapta fel a fejét V.
-Mikor mész vissza?-kérdezte kicsit ingerülten Edina.
-Még csak most jöttem nővérkém.-nevet fel.-Nem tervezek visszamenni.
-Hogy mi?
-Hm.-bólintott a lány.
-Mi lesz az iskolával? Nem élhetsz itt, mikor még kicsi vagyok, nem vagy nagykorú és mennyi papír lenne mind ezt...
-Reméltem Seul majd segít ebben.-néz rám a lány.
-Hogy én?
-Uhum. Szeretnék az apukád cégénél dolgozni.
-Dóri ez...
-Szerintem nem akarod ezt.-vágott szavamba Edina.
-Tudnál intézni nekem egy meghallgatást? Ha felvennének gyakornoknak akkor maradhatnák. Anyák aláírnák a szerződést meg minden egyebet, hogy az SM vigyáz rám és így tovább...-Dóri egyenesen rám nézett, nem törődött Edinaval.
-Hűh, utána néztél ezeknek?-kérdezte Jin.
-Ha valamit nagyon akar az ember...
-soha nem adja fel.-fejezte be a mondatát Nam.
-Miért érzem azt, hogy senki nem az én pártomat fogja?-kérdezte morgolódva Edina.
-Kicsim én melletted állok.-állt fel Suga majd oda sétált Edinahoz. Dóri csak bámulta őket, majd a szobák felé ment.
-Még túl kicsi ahhoz, hogy ezt végig csinálja.
-Én sem voltam öregebb.-mosolyodtam el.
-De Seul te más vagy, te ebben nőttél fel szinte, de ő.-mutat a szobák felé Edina.
-Adj neki egy esélyt, lehet apa nem is veszi fel.-vonok vállat. 
-Az esélyt mindenkinek meg kell adnunk.-mondja Taehyung.
-Hello srácok!-Totyog be a liftből Jimin kócos hajjal. Most ért haza tegnap óta?
-Jesszus, ennyire elhúzódott a buli?-kérdezte Hoseok.
-Milyen buli?-vonta fel szemöldökét Suga.
-Állati volt, én mondom.-vigyorog, majd tovább csoszog a szobája felé.
-Ez egy nagy hosszú sztori.-sóhajtok fel. Edina kérdőn felvonja a szemöldökét.
-Sétáljunk egyet.-javasolja. Bólintok, majd együtt beszállunk a liftbe.

Taehyung szemszögéből:

-Na ne!-nevet fel YoonGi.-Kajak elrabolták? És sztríptizeltek is neki? Jesszus!-annyira nevet, hogy lassan leesik a kanapéról.
-Szülinapi ajándéknak szánták.-morogja Kook.
-Még szerencse Edina nem volt itthon! Várjunk csak, ezek után sehova nem mehet el egyedül! A végén még őt is elviszik, így.-komolyodott el az arca.
-Tehát akkor ilyen jól telt az egy hét megünneplése?-firtatta Jin.
-Baromi jó volt, nem tudtam betelni vele a testével, a kedvességével, a puhaságával. Imádom ezt a lányt.-vigyorog.
-Végül hova vitted?-kérdezte Kook.
-Amit ajánlottál. Egy kis faluba mentünk. Eléggé messze innen, egy rajongó sem volt, kevesen lakták, de volt egy aranyos fogadója, ami furcsa volt, hogy luxus volt, szóval értitek, medence, étterem, pedig egy eléggé lelakott faluban voltunk. Sose gondoltam volna, hogy egy olyan helyen találok egy ilyen fogadót.
 Felálltam és lassan a szobámba indultam. Suga még órákat is áradozhat arról az egy napjáról én, pedig kimerültem. Reggel egyedül azért keltem fel, mert rendbe kellett valahogy hoznom Dórit mielőtt Edina meglátja vagy bárki más milyen szarul néz ki. A futás jót tett neki is és valamilyen szinten nekem is, de attól még kurvára szét megy a fejem.
A sötét szobámba belépve nem szórakoztam azzal, hogy feloltsam a villanyt, nem akartam fényt látni. A redőnyöm le van teljesen húzva semennyi napfény nem tud beszivárogni és tudok aludni. Ledobtam magamról a nadrágom és a felsőm. Teljesen le vagyok izzadva, de nem érdekel meghalok, ha nem aludhatok. Lassan befekszem az ágyamba és a szemmaszkom után kutatok tapogatózva, amíg meg nem találok egy kezet. Szemeim kipattantak, majd a telefonomat megfogtam és oda világítottam. Dóri. Jesszusom! 
-Mit csinálsz itt?-suttogom. Nem is tudom miért, nem mintha valaki meghallana minket.
-Átcuccoltam hozzád, nem baj?-fordult felém.
-Hogy mi?
-Nézd, V. Tudom, hogy a terhedre vagyok, de beakarok kerülni az SMhez és muszáj addig egy hely, nem lenne gond, ha itt lennék?-néz rám csillogó szemekkel. Miért érzi azt, hogy teher nekem?
-Kislány kettesbe akarsz lenni egy nálad idősebb sráccal, aki most egy boxerben van? Sötét szobában egy lánnyal?
-Nem vagyok az eseted Taehyung, szóval nem tartok tőled.-ásít. A torkomban keletkezet gombócot lenyeltem, majd inkább jobbnak tartottam csendben maradni. Igen én sem hittem volna, hogy bele tartozol, de most ahogy egymáshoz ér a karunk ég a bőröm és a boxerem is kezd feszesebb lenni. Túlságosan is az esetem ez a lány.
Az ágyam mellé ledobott rövid sortomat, amiben aludni szoktam felszedtem, majd magamra vettem. Jobb lesz ha több ruha van rajtam. Mire végeztem a nadrág felvétellel Dóri halk szuszogására lettem figyelmes. Az arca az egyik párnámon feküdt felém fordulva. Óvatosan közelebb hajoltam és csak néztem. Tanulmányoztam az arcát, minden vonalát. Csodálatosan szép, természetes szépség. A hüvelykujjammal óvatosan végig simítottam az alsó ajkán, istenem de puha és telt. Minden gondoltamat félretéve a másik irányba fordultam és próbáltam elaludni.

Seul szemszögéből:

-Azta ez nem semmi.-mondja rám meredve Edina.
-Na igen.-Bólintok.-Szóval most újra együtt vagyunk és remélem örökké.-mosolygok.-Te jössz!
A szemei felcsillannak majd egy mély levegő után hatalmas vigyor terül szét az arcán.
-Igazából nem tudtam hova akar vinni, aztán egy faluba lyukadtunk ki.
-Falu?
-Várj, hallgasd végig a sztorit. Tehát úgy öt órát utaztunk, hanem többet, már azt hittem Busanba megyünk, de aztán megállt egy fogadó előtt, ami furcsa mód abban a kissé lakatlan helyen egy szállodának is elment volna. Egy Szöuli szállodához ugyan nem mérhető, de ott még is nem is tudom, varázslatos volt. 
-Mit csináltatok?-kérdeztem vigyorogva. Volt pár tippem.
-Igen, igen amire gondolsz. Szinte majdnem egész nap.-nevetett fel.- Mikor felértünk a szobánkba volt egy pezsgő és egy rózsákkal teli forró fürdő gyertyákkal megspékelve, mikor megláttam azt hittem elsírom magam.-A szemei bekönnyeztek, majd felnevetett.-Gyönyörű volt, egy nap, de mindent odaadtam volna érte, hogy megkapjam. Sétáltunk, beszélgettünk, szeretkeztünk és akkor minden olyan normális volt, senki nem tudta,hogy ki ő és egy riporter sem volt. Minden tökéletes és nyugodt volt, csak mi voltunk egymásnak.
-Ez nagyon édes, muszáj lesz Jungkooknak is ilyet beiktatnia.-mosolygok rá.
-Most pedig idegeskedhetem Dóri miatt.-sóhajtott fel.
-Edina tudom, hogy félted, de biztosan jobban örülne a támogatásodnak.-Lassan visszaérünk a dormhoz, ekkor pillantom meg az előtte álló kocsit.
-Tudom, Seul, csak ő a kis tesóm. Akár hiszed akár nem nagyon oda volt Sugaért.
-Én is Jungkookért, de mire tényleg összehozott minket a sors sok mindenen keresztül mentünk, lehető  őt másnak szánja, lehet más a végzete, neked pedig pont Suga.-vonok vállat.-Csak azt mondom, hidd el jobban fog örülni neki, ha mellette állsz, mintsem ellene vagy.-Közben, ahogy az épülethez érünk az autóból kiszáll egy magas srác.

-Luhan, mit keres itt?-kérdezi Edina tőlem. Lecserélte az autóját?
-Fogalmam sincs.-mondom halkan, majd közelebb megyek Luhanhoz Edinaval a nyomomba.
-Sziasztok.-köszön mosolyogva.
-Szia.-köszönünk vissza egyszerre.-Mi szél hozott erre?-kérdezem egy mosoly kíséretében.
-Elhoztam a cuccaid. Gondoltam most már szent a béke nem kell, hogy nálam legyen.-nyújtja át egy utazótáskában. Ezeket a ruhákat még ő vette nekem, mert nem tudtam megszerezni a hitelkártyámat. Nos, nem hittem hogy egyszer ezt fogom mondani, de hálás voltam Luhannak, mindenért, nem dobott ki, nem mintha kitehetett volna, de eltűrt, jó fej volt és még segített is. 
-Nem is vagy rossz barát.-vettem el a táskát.-Köszönök mindent. Mikor mész Kínába?-Tudtam, hogy apának most már semmi terve vele, ezért meggyőztem, hogy egy szép fizetéssel engedje útjára, hadd csinálja a karrierjét.
-A lakást már egy hete árul, de nem igazán akarok megválni tőle. Arra gondoltam megtartom.-bólintottam ő pedig elmosolyodott.-Néha, felnéznél és megnéznéd minden oké? Nem törtek-ebe vagy hasonlók?-nyújtja át nekem a kulcsot.-Ez egy pótkulcs.
-Ah, ez nagyon nagy kérés.-fintorgok rá.
-Kérlek, Seul, Sehunnak nem akarom odaadni még nőket fog felvinni.-neveti el magát.
-Honnan tudod, hogy nem költözöm be és teszem tönkre?-húzom fel egyik szemöldökömet.
-Nos, ha így lesz, az apádtól szép összeget fogok kicsikarni.-tette a kulcsot a kezembe.-A kapu kódot ismered, kösz kislány.-kacsint rám, majd beül az autóba. Beindítja a motort felteszi a napszemüvegét, majd elindul lassan az autóval, de mellettünk megáll és lehúzza az ablakot.-Mellesleg ennyi szívességgel tartozol. Még találkozunk!-Közben szemei Edinára villannak.-Minden jót, édes!-félmosolyt küld a lány felé.
-Szia Luhan.-mondja lágyan a barátnőm, majd a kocsi elmegy.

98. rész

Amint megéreztem a furcsa illatot, az szemeim nem bírtak nyitva maradni, hiába küzdöttem ellene egyszerűen nem használt. Az agyam teljesen lezsibbadt.


Taehyung szemszögéből:

-Hol van már Seul?-Jungkook fel alá járkált a nappaliba.

-Biztos dugóba került.-mondta Hope.

-Nem veszi fel a telefont sem.-szorongatta az eszközt Kook.-Két óra telt el azóta.-mérgelődött tovább.

-Hm... és addig mit fogunk csinálni?-kérdezte a fejét tartó lány.

-Várunk.-morogta Kook.

-Nyugi Kook biztos minden okés.-nyugtatta Jimin.

-Vagy lehet közbejött neki valami.-vont vállat Nam. Ahogy ezt kimondta, úgy csipogott fel az élettelen telefon Kook kezében. Gyorsan nyomkodni kezdte, majd keserűen felnevetett.

-Seul az?-kérdeztem.

-Üzenetet küldött.-nézett ránk.

-És mit írt benne? Nem tud feljönni?-kérdezte Jin.

-'' Közbe jött valami, ne várjatok.''-olvasta fel.

-Mondtam.-dőlt hátra a kanapéra Nam.

-Nos, hogy Seul nem fog jönni, mit fogunk csinálni?-kérdezte Dóri.

-Mutatkozzunk be elsőnek.-mosolyodott el Jin.-Úgy illik, hogy te is tudd kik vagyunk.

A lány kuncogni kezdett, majd így szólt.

-Majd figyelmes leszek és próbálom megjegyezni  a neveteket.-Jin bólintott majd rámosolygott. 

-Kim SeokJin vagyok, de hívj simán Jinnek. Én vagyok a legkedvesebb közülük.-biccentett a többiek felé. Jimin felhorkantott Kook pedig ledűlt Jimin mellé a földre. Mikor mind itthon vagyunk elég családias a hangulat, főleg itt a nappaliban. Habár most két csapattag is hiányzik, de... attól még hangulatos.

-Azt kihagytad, hogy a legidősebb is.-tette hozzá Hoseok.

-Ugyan.-legyintett.-Azt is kihagytam, hogy a legjobb parti. Gondoltam ilyenekkel nem traktálom.-Jin szokatlan viselkedésén mindenki elnevette magát.

-Én Jeon Jungkook vagyok.-jelentkezett Kook.-A legfiatalabbik.-A lány rámosolygott, Kook pedig visszatért a telefonja bűvöléséhez.

Dórinak bejönne Kookie? Áh, nem lehet rosszul láttam.

-Seul, pedig a barátnője.-tettem hozzá. Kook felkapta a fejét és féloldalas mosollyal bólintott. Jimin súgott valamit neki, de Kook megrázta a fejét.

-Kim NamJoon vagyok. De hívj csak Namnak vagy Monnak.-Dóri csak úgy kapkodta a fejét a fiuk felé.

-Park Jimin.-integetett a lány felé Kook mellől.

-Jung Hoseok vagyok. De hívhatsz Hopenak vagy Jhopenak, ahogy kellemesebb.-A lány bólintott.

-Én lennék akkor az utolsó.-fordultam felé. Felém fordította igézően szép tengerkék szemét és csak bámult. Veres haj zuhataga körül öleli arcát, szemei pedig csakúgy világítanak, mint egy sötét éjszaka a fényt adó lámpa. Fehér bőrén, pedig szeplők vannak. Akár egy baba. Telt ajkait, így közelebbről szemügyre véve rózsaszín rúzs fedi.-Kim Taehyung vagyok. Szólíts Taenak illetve Vnek és én vagyok a legaranyosabb.-vigyorogtam rá.

-Nos, akkor nézzük megjegyeztem-e.-állt fel mellőlem, majd a nappali közepére állt.-Jin, Jimin, Jungkook, RapMonster, Jhope, V.-mutatott rá a megfelelő emberekre.

-Rajongó vagy?-kérdezte Hope.

-Mondhatjuk úgy is.-vigyorgott a lány.

-Miért nem mondtad?-kérdezte Jin.

-Megspórolhattuk volna a bemutatkozást.-szólalt meg Kook.

-Mindig is kíváncsi voltam egy bangtan bemutatkozásra. De igazából hol a tesóm? és Suga?

-Tudja egyáltalán, hogy idejöttél?-húzta fel az egyik szemöldökét Jungkook.

-Már miért ne tudná?

-Akkor lehet szólt volna nekünk is.-suttogta jól hallhatóan Kookie.

-Oké, oké. Nyugi.-néztem rájuk. Még a végén egymásnak esnek.

-Jó. Nem tudja, na és?-tette keresztbe melle előtt kezeit Dóri.

-Házon kívül van Sugaval.-bökte ki Hoseok.

-Hogy mi?-nézett rá a lány.-Miért vannak együtt?

-Mert együtt vannak.-nevetett fel Jin.-De ezt te is tudod... vagy nem?-hervadt le arcáról a mosoly.

-Nem.-döbbent le a lány.-Ezt nem hiszem el.-ült le mellém újra.-A testvérem összejött a biasomal.

-Suga a biasod?-meredtem rá. Bólintott és bambán figyelte az ablakot. Suga a biasa. Remek! Ennyit az egészről... és én abban reménykedtem, hogy én. Hova álmodozol Kim Taehyung?! Bora után már megtanulhattad volna.-Ez vicces.-a csendet a lány nevetése törte meg.

-Mi?-ráncolta a homlokát Jimin.

-Hogy a testvérem Sugaval jött össze.

-Miért lenne vicces?-kérdezte Hoseok.

-Mert neki Taehyung a biasa.-Ahogy kimondta a nevemet a szívem kihagyott egy ütemet. Jesszusom, miért érzem így magam csak attól, hogy a nevemet mondta ki?

-Lehet akkor az élet téged Taenak szán.-mondta nevetve Jimin. Mindenki nevetni kezdett Dóri is. Én is kierőltettem magamból egy mosolyt. De számomra ez nem volt vicces. Épp eleget szenvedtem Bora miatt, nem kell senki más. Edina húga Dóri nagyon szép lány, de jobb lesz ha nem fűzök hozzá semmi reményt.

Dórit bevezette Jin Suga szobájába, ma ott fog aludni utána pedig kitalálják majd. A többiek is vissza mentek a szobájukba egyedül Jungkook maradt, most pedig a tvt nézzük, de szerintem ő is annyira unja, mint én.

-Ezek a lányok nagyon bénák.-mondta sóhajtva.

-Ennél unalmasabb napom se volt még.

-Nekem ne mond. Pedig már annyira vártam, hogy Seul jöjjön.-kezében lévő telefont ledobta a földre, annak pedig semmi baja nem lett. Még csak szét sem esett.

-Kibékültetek már?

-Viccelsz?-nézett rám.-Szakítottunk.-mondta halkan.

-Szakítottatok.-ismételtem meg.-Akkor miért vártad annyira?

-Azon kívül, hogy rég láttam? Vissza fogom szerezni, szeretjük egymást ez csak egy kis...

-Bökkenő volt?-tippeltem.

-Pontosan. Nem tudom elképzelni, hogy más legyen mellette helyettem.

-Hali.-ült le mellénk a kanapéra Dóri.-Nem zavarok?

-Nem.-mondta Kook, majd felvette a telefonját.

-Srácok, arra gondoltam, hogy valamelyikőtök nem vezetne körbe a környéken?

-Nem sok látni való van itt.-mondtam.

-Tudom, de most vagyok Koreaban először és nekem sokat jelentene.-mondta ragyogó szemekkel. Miért van ennyire gyönyörű szeme?

-Nos én ebből kimaradok.-mondta Jungkook és a csörgő telefonját emelte a füléhez.

-Na és te?-nézett rám.-Kérlek, kérlek, kérlek Taehyung!-Már megint ez az érzés... aigo.

-Nem is tudom. Lenne jobb dolgom is.-nyúltam a távirányítóért.

-Például? Tv nézés? Önsajnáltatás? Egy rajongó vagyok, nem akarsz boldoggá tenni? Vagy azért nem akarsz velem jönni mert nem koreai vagyok?-emelte fel szemöldökét. Boldoggá tegyem, hm... igazából ő se tett engem boldoggá azzal, hogy nem én vagyok a biasa. Oh bassza meg, miért akarom egyáltalán, hogy boldoggá tegyen? Ma láttam életemben először ezt a lányt, de annyi mindent csinálnák vele.

-Ne hülyéskedj, semmi köze ahhoz, hogy nem vagy koreai.-néztem rá.

-Akkor az a baj, hogy nem vagyok egy gyönyörű énekes?

-Semmi köze ehhez.

-Luhan?-szólt bele a telefonba meglepődve Kook.

-Luhan?-néztem Kookra, csak bólintott.

Jungkook szemszögéből:

-Honnan van meg a számom?

-Sehuntól kértem el.

-Mit akarsz Luhan?

-Seul ott van?

-Miért érdekel téged Seul?

-Mert még nem ért vissza.

-Hova nem ért vissza?

-Hozzám.

-Hozzád? Miért ment volna hozzád?

-Nálam lakik Jungkook.

-Mi van? Miért? Van köztetek valami?

-Kai hozzám hozta, de meglep, hogy nem tudtad. Nincs semmi köztünk.-Semmi... mi? Miért lakik nála Seul?

-Seul nincs itt.-mondtam.

-Nálam sincs, de azt mondta vissza jön vacsorára.

-Miért akarna veled vacsorázni?-Seul nem akarna vele vacsorázni! Mit gondol ez magáról?

-Most féltékeny vagy?-Hallom a hangján, hogy mosolyog.

-Ember, ne legyél velem barátságos azután, amit Sugaval tettél, és Seulról is szállj le!

-Gondolom még nem békültetek ki.-Seul elmondta neki? Nem hiszem el...

-Mondd a lényeget miért hívtál vagy leteszem.

-Seul miatt. Nem fogtad fel az előbb? Késő van és nincs itt. Egyedül ment hozzátok.

-Hozzánk nem jött. Üzenetet írt, hogy valami közbe jött neki és ne várjuk.

-Nektek felveszi a telefont?

-Nem. De miért fontos ez?

-Nem furcsa ez neked Jungkook? Fejvesztve rohant hozzátok, aztán lemondja, miért?

-Mert közbejött neki valami.

-Tényleg? És mi? Exosoknál nincs, az apjánál tuti nincs, hisz nincs az országban, nem veszi fel a telefont. Akkor hol van?

-Most hogy mondod...-ültem le.-Ez így tényleg furcsa... lehet baja esett? Vagy...

-Elrabolták?-mondta ki helyettem Luhan.

-Kit raboltak el?-kérdezte a nappaliba jövő Jin.

-Hangosítsd ki a telefont Jungkook!-elképedve hallgatom és csinálom, amit mond. Az agyam kattog, elrabolták volna? Vagy balesete lett volna? Nem, akkor nem írt volna üzenetet. De mi biztosítja, hogy ő írta?

-Oké, oké. Nyugodjatok le!-szólt ránk Nam. Már egy félórája vitatjuk a történteket. Luhan kihangosítva és úgy hallgat minket. 

-Mit kellene tennünk?-kérdezte Tae.

-Nyomoztassuk le, Seul telefonját.-mondta Hoseok.

-Ez nem egy film itt most Seulról van szó!-szólta le Nam.

-Tulajdonképpen nem rossz ötlet!-vallotta be Luhan.-Van egy haverom, aki eltudja intézni. Később felhívlak titeket.

-Ez remek, kicsit siess Luhan.-kértem. Egy barom vagyok, lehet élet halál között lebeg a barátnőm és gőzöm sincs róla. Igen, a barátnőm! Nincs az az isten, ami szétválaszthatna minket, ha kell rátapadok mint egy pióca csak kapjam vissza biztonságba.

-Mit csinálunk, ha nem is rabolták el?-kérdezte Dóri.

-Te alapból nem csinálsz semmit. Nem kellenek lányok.-dorgálta le V.

-Ne legyél nő gyűlölő!-mondta mérgesen a lány.

-Nem erről van szó, de ha Seul bajba van nem kell, hogy még valaki bajba kerüljön. Rajtunk kívül.-magyarázta Tae.

-Te itt maradsz, Dóri.-zárta le a témát Nam.-Edina kiherélne minket és Seul is, ha magunkkal vinnénk.

-Mi van, ha nincs is náluk a telefon?-kérdezte Jimin.

-Ez meg eshet.-bólogatott Jhope.

-Egy próbát megér.-sóhajtott nap.

-Nem kellene inkább a zsarukat hívni?-kérdezte Dóri.

-Egy elrabolós filmet sem láttál?-kérdezte Jimin.-Ha a zsaruk feltűnnek akkor a csaj meghal.-Meghal. Mi van, ha Seulnak baja esett? Soha nem fogom megbocsájtani magamnak.

-Nagyon okos vagy, de ti nem vagytok Jackie Chan. Tudtok egyáltalán verekedni?

-Jungkook tud és V boxolt még régebben.-mondta Jin.

-Tényleg?-csillant fel a lány szeme. Tae bólintott és kiment a konyhába. A telefon újból megcsörrent. Gyorsan felkaptam a készüléket és felvettem.

-Sikerült?-kérdeztem.

-Elküldöm a címet. Ott találkozunk.

-Mi? Nem! Neked nem kell jönnöd!

-Meg van Kook?-kérdezte Jimin. Bólintottam.

-Jungkook, ha tényleg elrabolták Seult akkor jobb az erősítés, tudok verekedni, míg ti kétlem. Ha kell a cím, nem szólsz egy szót sem.

-Rendben.-nyögtem ki. Luhan letette én pedig a többiekre néztem.-Mindjárt elküldi. Menjünk!-Mindenki felpattant és hívtuk is a liftet, közben megérkezett Luhan üzenete is a címmel.

-És én mit csináljak, itt?-kérdezte Dóri.-Had menjek veletek! Akkor a kocsiban maradok és ha egy idő után nem jösztök ki, kihívom a zsarukat. Légyszi!

-Dóri...-fújtatott Nam.

-Végül is ez jó ötlet!-mondta Tae és a lift kinyílt.

-Mi van?-mindenki Vre nézett.

-Mi van akkor ha nekünk is bajunk esik? Valakinek szólnia kell akkor a zsaruknak!

-Basszátok meg...-mondta Jimin.

-Jó, gyere.-morgott Nam.

-Ebből még baj lesz.-mondta Jhope és mind beszálltunk a liftbe.

Seul szemszögéből:

Suttogást hallok, valakik suttognak. Szemeimet lassan kezdem kinyitni. De semmit nem látok. Megvakultam? Jézusom, miért nem látok? Az agyam lassan kezd újra gondolkozni és közben érzékelem, hogy valami a szemeimen van, puha anyag. Bekötötték a szemem. Oké, akkor nem vagyok vak. Próbáltam levenni a szememről, de valami van rajta. Puha. Hátam mögé van össze kötve? Nem, ez puha, de nem sál vagy ilyesmi... De a lábaim szabadok és ülök. Elraboltak. Jesszusom!

-Szerintetek felébredt?-kérdezték suttogva.

-Kik maguk?-kérdeztem rekedt hangon. A torkom teljesen kivan száradva. Mióta lehettem kiütve? Senki nem válaszolt. Lépéseket hallottam, de aztán abba is maradt. Egy hangos dobpergés szólalt meg, majd egy mély hang.

-Készen állsz kislány?-mondta. Mögöttem pedig valaki a kezemet lefogó eszközzel babrált. Pár másodperccel éreztem, hogy szabaddá válik kezem. Előre nyúltam és leakartam venni a szememet takaró anyagot, de megragadták a kezemet.

-Csak akkor vedd le, ha meghallottad a zenét.-szólalt meg ugyan az a hang. A kéz, ami a kezemet fogta eltűnt. Én pedig nagyot nyeltem és, vártam. minek zene? Zenére akarnak vallatni? Megölni? Egyáltalán miért hoztak ide? És kik hoztak ide? Félek. Mit fognak velem tenni? A zene megszólalt, remegő kézzel nyúltam a szememet eltakaró anyaghoz, majd lehúztam. Szemeim elsőnek homályosan figyelték a helyet ahová hoztak, de kellett két perc, míg teljesen kitisztult a látásom. Miután ez megtörtént észrevettem, hogy diszkófény világít, egy sötét, bőr kanapékkal teli helyen vagyunk, ez egy bár? Előttem egy színpad volt és a színpadon nekem háttal hét srác állt. Úristen, mi folyik itt?

A zene átváltozott sokkal lassabbra, de még is ütemes volt. A hét srác megfordult. Azt hittem ott helyben összeesek, ha nem ülnék valószínűleg ez is történt volna.

-Srácok?-kérdeztem remegő hangon. Mind a heten rám mosolyogtam, majd sétálva a színpad közepéig jöttek. Mind ugyan úgy voltak felöltözve. Fekete szaggatott nadrág, fehér ing, fekete nyakkendő és egy hózentróger, és barna bakancs. Mi folyik itt? Egyszerre fogták meg a nyakkendőjüket és lassan leszedik maguktól, közben az ajkukat beharapták és csípőjüket mozgatják. Most mire készülnek? A nyakkendőt kibogozták. Hozzám dobták az anyagot. Közben az inget gombolták ki. Te jó ég! Ez az, amire gombolok, akarom mondani gondolok? A Got7 nekem sztríptizel? Valamiért a nevetőgörcs tört rám, de elnyomtam és tovább figyeltem a fiukat. Ki gombolt ingüket nem vették le, de mindnyájuk meztelen felsőtestére rálátok. Yugyeom előrébb lépett és a többiek közben hátul mozogtak egyszerre, gondolom betanulták a táncot, ha ennyire egyszerre ment nekik. De Yugyeom, amit csinált...

Te szent ég, a legkisebbik, a maknae, szóhoz sem jutok. Úgy mozgatta a csípőjét, hűha, írtó meleg lett ide bent...

Letapizta magát lent és mintha egy lányon feküdne, úgy mozgatta a csípőjét, te szent habakuk!

Jungkook szemszögéből:

-A lényeg, hogy maradj itt, érted?-kérdezte Tae Dóritól.

-Értettem főnök.-fújtatott a lány.

-Szóval ide értetek.-rugaszkodott el Luhan az autójától.

-Ez egy régi bár, nem?-kérdezte Jin.

-De, még két éve működött.-ecsetelte.

-Csak hozzuk már ki épségben Seult!-morogtam és megindultam a bejárat felé.

-Ácsi!-tette mellkasomra kezét Luhan.-Kell egy terv!

-Pontosan!-csettintett Nam.

-Mielőtt ideértem megnéztem van egy hátsó bejárat is és egy kocsi áll ott.

-Akkor osszuk szét magunkat.-mondta Jimin.

-Én, Jimin és V meg Nam megyünk elől.-mondtam.

-Akkor én, Jin és Jhope hátul.-bólintottam és megvártam még a srácok hátra érnek. V az autóban lévő Dórit nézte, aki minket figyelt.

-Tetszik neked?-kérdeztem suttogva, majd Nam kinyitotta az ajtót és lassan beosontunk.

-Nem is tudom haver, szép csaj.-mondta.

-Srácok, ne most beszéljétek már meg!-nézett ránk Nam, majd tovább haladtunk meglapulva. A zene dörömböl, de még is miért? Egyre hangosabb. Már szinte teljesen bent voltunk és fények villództak. Hangos zene és valaki sikítgat. Jesszusom! Seul? A sikítás felé fordítottam a fejemet és ott volt egy széken ült előtte egy színpad volt és hét srác állt boxerben és egy szál ingeben közben táncoltak. Most már semmi nem érdekelt. Az se ha meghalok, semmi. Mi a jó isten folyik itt? Miért pucérak majdnem ezek a... a Got7? Néztem a fényben megvilágított srácokat.

-SEUL?-ordítottam a lánynak. A dübörgő zenén is meghallhatta, mert hátra fordult és rám nézett ugyanúgy, ahogy a srácok is. Mindenki. Luhanék is bejöttek, közben a zenét is kikapcsolta valaki.-Mi a franc folyik itt?

-Mindent megmagyarázunk srácok.-mondta JR.

-Tessék, hallgatlak.-mondta Nam.

-Miért vagytok szinte pucérak?-kérdezte Tae.

-Elraboltátok Seult?-tette fel kérdését Luhan is. Tehát a srácok feltették azokat a kérdéseket, amivel ő akarta őket bombázni.

-Seul, jól vagy?-mentem közelebb hozzá.

-Jól vagyok.-nézett rám megszeppenve.

-Tudjátok mit? Elmesélhetitek nekünk, addig Jungkookék dumálhatnak.-terelt mindenkit egy távolabbi kanapéhoz Luhan. Most nagyon is hálás voltam neki.

Oda húztam egy széket és leültem Seul mellé. 

-Biztos minden oké? Elraboltak? Ezért nem jöttél? 

-Jól vagyok Jungkook.-nézett rám.-Igen, elraboltak.-nevetett fel nyersen.-Azt hittem megfogok halni.

-Ennyire rád ijesztettek? Miért vittek el így egyáltalán? Esküszöm mindegyikőjüket megleckéztetem!-álltam fel, de Seul megfogta a kezemet és lehúzott vissza a székre.

-Jungkook, miért aggódtál értem? Egyáltalán honnan tudtátok hol vagyok?

-Seul, ma beszélni akartam veled.

-Én is.-sóhajtott.

-Figyelj Seul...

-Nem! Te figyelj Jungkook, múltkor végig hallgattalak és most rajtad a sor. Tudom miket mondtál, hogy nem illünk össze, nem vagyunk boldogak stb... És egyet is értettem veled. De tudod, mit? Egyáltalán nem, úgy gondoltam! Nem akartam, hogy vége legyen, csak annyit akartam, hogy még egy kicsit adj időt, hogy megemésszem Borat. Irtó dühös voltam rád, amiatt mert én nem akartam a csókot Taeval, de te meg csókolóztál Boraval.

-Seul, én sajnálom, tényleg, ha lehetne soha többé nem csókolnám meg.

-Tudom. Aztán szakítottunk és le is feküdtünk egymással és bassza meg túlságosan is szeretlek, ahhoz hogy elengedjelek és ne tudjalak megérinteni. Mert hiányzol, Jungkook. Nagyon. Senki, soha nem hiányzott, úgy mint te! Én szeretlek téged és nem akarom, hogy vége legyen.-nézett rám könnyes szemekkel.

-Én sem akarom, kicsim.-töröltem le kibúvó könnyeit.-Szeretlek. Hallod? Nagyon szeretlek, csak téged, mindig.-hajoltam ajkára, majd lágyan megcsókoltam száraz párnáját.

-VÉGRE!-ordított Luhan és a többiekkel hangosan ujjongtak és tapsoltak.

Csókunk végén Seulra néztem, majd rá mosolyogtam.-Jól hallottam káromkodtál?-felnevetett és megölelt.

-Akkor jöhet Bangtan and Got7 in the house!-ordított Jackson és Mark bekapcsolta a zenét.

-Megmagyaráznád azért miért voltak ilyen kevés ruhába?-kérdeztem Seultól.

-Mivel nem tudtak eljönni a születésnapomra, így akartak bocsánatot kérni. Saját sztriptízt kaptam.-nevetett fel.

-Itt csak egy valaki sztriptízelhet neked. Én.

Taehyung szemszögéből:

Gyorsan kiszaladtam az autóhoz Dóriért. Nem hagyhatjuk kint. Mikor meglátott már tárcsázott is egy számot. 

-Kit hívsz?-tártam ki a kocsi ajtót.

-Rendőrséget.-mondta nagy szemekkel.

-Minek?-nevettem fel.

-Futva jöttél ki.

-És?

-Azt hittem üldöznek.

-Gyere.-nyújtottam nevetve kezemet.-Bulizunk!

-Hogy mi?-felsikoltott mikor kihúztam az autóból, majd magammal rángattam. De már egy feles volt bennem mentségemre szóljék.